Nincs magánszféra

Előző bejegyzéshez még pár “érv”, amin lehidaltam

  1. Ne fotózd magad, nem lesz ilyen gondod" - victim blaming lvl1. Akkor az a szülő se háborodjon fel, kinek gyermekéről keringenek lopott privát fotók pedofil hálózatokon, elvégre minek fotózta le? (abba most bele se menjünk, hogy pár ember szerint ezzel sincs gond, elvégre hol fáj az a gyereknek)
  2. Tegye fel a kezét, akiről nincs ilyen kép" - aki ezt az érvet bedobta, az már publikálhatja is a képeit. Mert ha lefotózta magát, akkor nyilván az volt a szándéka, hogy azt mindenki lássa, nemde?
    Mondjuk az excsajokról kipakolt képek kapcsán is sikerült ideologizálni, hogy miért érdemlik meg, hogy a dobott pasik így álljanak bosszút, de minek kurválkodott a kamera előtt, a hülye ribanca.
  3. Aki celebnek megy, az ne csodálkozzék, ha kirakják a pucér képeit" - victim blaming lvl2. Mert, ha celeb, akkor nyilván megérdemli. High life, meg YOLOka, meg Bentley a garázsban - annyi minimum visszajár nekünk, hogy közönség előtt égjen a köcsög! A gazdagok is megérdemlik, hogy kirabolják őket, elvégre minek kerestek sok pénzt.
  4. Ez egy ilyen világ." - innen már tényleg egy apró lépés lesz az azért csináljuk így, mert így szoktuk és kuss-színvonalú érvelés.

Ilyenkor azért kiviláglik, hogy a Blikk-olvasó jólfelháborodós nyugdíjasoknak bőven lesz utánpótlásuk a jövőben. Nyilván szembe fog jönni tumblin, de aktívan nem teszek azért, hogy ezeket a képeket lássam.

Tény, hogy az említett celebeknek is lehetett volna több agyuk, de nehogy már őket “okoljuk”, semmint azt a tolvajt, aki mások személyes adataiban turkált és jó pénzért adott túl azokon.

Biztos bennem a hiba, de én még hiszek abban, hogy mindenkinek joga van a magánszféra védelméhez és ha ezt egy szép új világban nem tisztelik, azért bizony mi felhasználók leszünk a hibásak.

celebcloud

Szóval a mostani celebsunás csörte kapcsán ismét és sokadjára: amit felhőbe töltesz, azt az egész világ előtt osztod meg. Szenzitív adatot felhőbe _csakis titkosítva_ küldünk!

Gyorstalpaló kezdőknek:

  • Fájl a gépet csak titkosítva hagyhatja el. Vagy “kézzel” titkosítod egyenként, vagy használsz rá egy okos szoftvert -ami automatizálja a folyamatot-, de addig semmit se rántasz be a felhőbe, amíg nem gondoskodsz arról, hogy az csupán egy értelmezhetetlen adathalom másoknak (szép dolog az SSL, de jelen témában nem sokat ér)!
  • Fájlnevet titkosítani. Ha olyan fájlneveket használsz, mint pl. csajszik_az_egyetemrol/orban_rahel_topless_blowjob_0xxx.jpg, akkor ne csodálkozz, ha előbb-utóbb  a TEK munkatársai/jövendő barátnőid kérdeznek rá nem túl kedvesen, hogy ez mégis mi akar lenni. A beszédes fájl- és mappaneveket kukázd!
  • Nem használod -> törlöd. Nem sok értelme titkosítani, ha a saját gépeden ott van minden titkosítatlanul. Ami nem kell, azt töröld! Nem kell túlzásokba esni, de aki biztosra akar menni, az még törlés esetén is használhat biztonságosabb módszereket.
  • Csak azt szinkronizáld, amire tényleg szükséged van! Az egyik legöregebb hiba a felhő teljes tartalmát lerántani egy adott eszközre. Nem csak a biztonság miatt, de szimplán ne akarj plusz köröket futni, ha egy hiba miatt szinkronizálva lesz minden eszközre a ú_bameg_ezt_nem_kellett_volna.
  • Jelszó - ezt tényleg nem lehet elégszer hangsúlyozni: használj jelszókezelőt és minden oldalon más jelszavad legyen, melyeket gyakran váltogatsz (mesterjelszót különösen gyakran)
  • Photostream - ha már csöcsben/pöcsben szelfizel, akkor lelövöd magad a netről és kikapcsolsz minden adatkapcsolatot -> titkosítasz -> törölsz -> visszamész a netre. Ha már felkerült a felhőbe, akkor hiába állsz neki utólag a gépeden titkosítani.
  • +1 - Az Apple, Microsoft, Google marketingrizsáját azzal kapcsolatban meg felejtsük el, hogy majd ők jól titkosítanak, meg védenek.

Programok, melyeket érdemes használni:

  • Boxcryptor Classic (csak a 2.0 multiplatform) - létrehoz egy konténert(meghajtót) és amit abba beraksz, titkosítva lészen, így a GDrive/Dropbox/etc. már eleve a titkosított fájlokat látja. Van fizetős és ingyenes verzió, utóbbi a mappa- és fájlnevek titkosítását nem támogatja.
  • AxCrypt(win) - itt kézzel kell egyenként titkosítani a fájlokat és azok neveit, cserébe ingyenes és meglehetősen egyszerű a használata (+titkosítás után biztonságosan törli az eredeti fájlokat).
  • TruCrypt(win) - e program kapcsán máig megy a hirig, hogy mennyire megbízható ilyen homályos háttérrel, de sokan esküsznek rá és hátha most nem téved az egymilliárd légy. A Boxcryptor-ral ellentétben ez a teljes konténert titkosítja, ami ad némi pluszt, viszont bizonyos szolgáltatásoknál gondot jelenthet, ha az a teljes fájlt akarja szinkronizálni és nem csak a változásokat (már egy kisebb 8GB-os konténer esetében gyk. használhatatlanul belassítja a szinkronizálást)
  • Tresorit(multiplatform) - ez már felhőszolgáltatás, ahol annyira keményen ráfeküdtek a biztonságra, hogy még webes felületet se kapunk a tárhelyünkhöz, annak tartalmát csak és kizárólag a bekötött klienseken tudjuk megtekinteni.
    Számomra roppant vonzó tulajdonsága, hogy nem kell egy konténerbe bedobálni a mappákat, csak szimplán szinkronizálásra jelöljük azokat. Az adatokat automatikusan titkosítja a kliens, viszont az adott eszközön titkosítatlanul hagyja, erre érdemes figyelni.
    Pluszban magyarok csinálják és magyar földre, magyar felhőt!
  • Lastpass(multiplatform) - talán az egyik legismertebb jelszókezelő.

Persze bőven lenne mit hozzátenni a témához, de első körben ennyit minimum illik megugrani, ha valaki szeretné viszonylagos biztonságban tudni a fontosabb dolgait. Nyilván nem kell mindent titkosítani, de aki azt állítja, hogy neki nincs mit rejtegetnie, az vagy nem mond igazat, vagy nem gondolta még át rendesen a témát.

…és vegyél belőle pörkűtnek valót.

FYI: s sztori bár szaftos fordulatot vesz, de végül nem főznek.

(élmény az előnézeti képeket megpörgetni néhanapján)

életképek MMXI.

Elmondanám, hogy olyan csak a filmekben van, hogy egy férfi szakadó esőben felpakolja szíve választottjának dobozait a harmadikra, végül ott áll délcegen, testére simuló vizes pólóban a szoba közepén, alig három lépésnyire az ágy és nagyon hálásak neki.

A valóságban meg “gyere ki onnan azonnal! Teljesen eláztatod a laminált padlót… Tiszta víz minden, hozd a felmosó vödröt…. NEHOGY le merd venni itt a ruhádat, tedd be a kádba!

borekdothu:

Kedves Barátaim!

Augusztus 20-án kitettünk egy fényképet, amin Besenyő István látható kerti széken ülve, kezében kolbásszal és almával, dölyfös arcot vág, így ünnepli saját névnapját… talán még emlékeztek. Szerencsére nem sokan, de azért néhányan mégis ezt egy rendkívül súlyos bűnnek látták, nemzetgyalázásnak, és vallási jelképek megcsúfolásának. Őhozzájuk szólnak az alábbi sorok:

Kedves Nemzettestvéreim, Magyarok!


Ezúton kérek Tőletek bocsánatot Besenyő István nevében, hogy ilyen félreérthető módon próbált törleszkedni nemzetünk nagy királyához, a saját kis pitiáner módján. A védelmében szeretném elmondani, hogy semmiképpen sem gondolt arra, hogy megcsúfolja Szent Istvánt, hanem épp ellenkezőleg: próbált egy kicsikét sütkérezni a Nagy Névrokon fényében. “Há’ én is István vagyok…” gondolta csupán, és a konklúziót írta oda: “Há’ nem? Há’ de!” Higgyétek el, semmi egyéb rosszat nem gondolt - én ismerem a gondolatait - legkevésbé se gondolt nemzetgyalázásra, vagy vallási jelképek megbecstelenítésére. A saját kis szánalmas “birodalmának” jelképeit tartotta a kezében, és hát ne haragudjatok azért, hogy neki csak ennyire futotta. Enyhítő körülményként felhívom a figyelmeteket arra, hogy sem nemzeti, sem vallási jelkép nem szerepelt a képen.
Én magam egyébként civilben nem ültem volna ki dölyfösködni, ilyen magamutogató módon semmiféle kerti székre, mert nem szeretem az effajta feltűnősködést. Ráadásul engem nem is Istvánnak hívnak, és nincs is ekkora kolbászom, mint amekkora a képen szerepelt. Mindezeket figyelembe véve, kérlek benneteket ne haragudjatok miránk már ennyire! Ne varázsoljatok ilyen ártatlan dologból véresen komoly, súlyos bűnügyet, miközben valahol valakik tényleg és valóságosan véresen komoly, súlyos bűnügyeket varázsolnak elbagatellizálható semmiségekké.
A magam és Besenyő István nevében is elmondhatom, hogy mindketten nagyon szeretjük a hazánkat, és nagyon örülünk annak, hogy magyarnak születtünk.

Besenyő István nevében,
Szeretettel:
Laár András

Ehh, annyira tipikus magyar szokás, hogy ennek nyomán már megy az el kell innen menekülni.

Az eredeti poszt alatt volt kb. öt idióta, aki nem érti a humort, mert ilyen fejlődési rendellenességgel születtek - nem tehetnek róla, az orvostudomány is tehetetlen, de szerencsére a többi ötszáz jót röhögött.

A biztonság kedvéért Laár még odadobott még egy cizellált hülye vagy Tompika, üljé’ má’ le!"-t és ennyi. Azt hiszem sokkal boldogabb országban élnénk, ha a sopánkodás helyett még lenne pár millió Laárunk.

(Source: facebook.com, via godnose)

Ügyfélnél kirakták az őszi kínálatot. Sikoltozik, meg nyávog és igen, azok ott denevérek…
Remélem viszontlátom pár temető bejáratánál.

Ügyfélnél kirakták az őszi kínálatot. Sikoltozik, meg nyávog és igen, azok ott denevérek…

Remélem viszontlátom pár temető bejáratánál.

edomer:

Azt láttátok már, amikor Mondik Noémi zsebre rakja Dancsó ‘Videómánia’ Pétert? Mert most ez a legjobb tartalom az egész kimittube-on.

ez a legjobb tartalom, avagy honi internet at it’s finest…

Azért megtekertem a reblogokat, hogy most velem van a baj, mert rém kényelmetlenül érzem magam Mondik válaszát látva*, vagy más is érez hasonlót….

*Dancsónál pláne

(Source: youtube.com)

pécsiek,

couleurlocale:

mi az oka annak, hogy a Király utcán minden második üzlet kiadó vagy eladó? Elég szomorú látvány az überdrága, de legalább überszar kiülős teraszos éttermekkel együtt. 

És azt sem igazán értem, hogy miért olyan elképesztően koszosak és büdösek a vécék olyan helyeken is, ahol wagyu marhával vagánykodnak :(

mecsekalja, kissfero?)

Majd mecsekalja elmagyarázza a tutit, de én -mint tíz éve bevándorló vidéki- úgy látom, hogy a Mecsek árnyékában… elég belterjes népség gyűlt össze.

Egyfelől van egy übermensch életérzés, komolyan hisznek benne, hogy a Széchenyi tér-Király utca párossal letették az un. hangulatos belváros maximumát és Magyarországon ennél nagyobbat senki se tud dobbantani, de még külföldön se nagyon. Helyi ismerőseim konkrétan vérig sértődtek, amikor azt mertem mondani, hogy én nem tudok egy olyan éttermet komolyan venni, ahol a rántott hús felkerülhet az étlapra (Király utca egy ikonikus helyéről beszélek).

Ehhez hozzájön a helyiek zárkózottsága, sokaknak a Pécs-Orfű-Villány vonalnál megáll a tudomány, esetleg elmerészkednek a déli partig, de mondjuk a Zempléni hegységet már térképen is nehezen rajzolják be (ha már Villány: merd azt mondani egy pécsinek, hogy jó vörösborért sokkal messzebb kell menni Villánynál).

Szóval azt akarom mondani, hogy Pécs kicsiben az, ami Magyarország nagyban. Ülünk a langyos középszerűségben, verjünk a mellünket a dicső múlton és pár látványberuházáson, közben nem nagyon vesszük észre, hogy milyen súlyos lemaradásban vagyunk általában. Lehet itt tolni orrba-szájba a multikulturális város eszményét (most ez az új divat, a mediterrán témáról már szép lassan ők is felfogják, hogy ciki), de közben látni, hogy ez mennyire nem igaz.

Ahogyan a városvezetés, úgy az éttermek tulajdonosai se tudnak mit kezdeni azzal, hogy tíz éve milyen súlyos lejtmenetbe került a város és egy olyan álomképbe kapaszkodnak, ami rég eltűnt.

Napom fénypontja, amikor épp hangosan értékeltem a marketingtervet az irodában, úgymint “nem terv ez, hanem egy összetákolt, nagy kalap fos" és a hátam mögött ott álltak a marketing mánágerek, akik mindeközben -tőlük teljesen szokatlan módon- síri csendben bejöttek az irodába.

Vállaltam…

Bocs, hogy elrontottam a Fekete Párducos bulijukat… :(